Holcsa Judit, SpineArt Továbbképzési Központ

Összefoglalás

A Schroth terápia háromdimenziós megközelítési módja lehetővé teszi a rendkívül tudatos és sikeres konzervatív kezelést akár 5 éves kortól egész életen át. Megakadályozza, ill. csökkenti a csontos struktúrák, az ízületek, a szalagok, a porckorongok deformálódását, az izomdisbalance-ok kialakulását, valamint a növekedés befejeződéséig a már kialakult elváltozásokat is képes csökkenteni. A Schroth terápia eredményesen alkalmazható inoperabilis vagy az operációt negáló betegek esetében is. Ilyenkor cél a progresszió megelőzése vagy lassítása és a cardiorespiratoricus teljesítőképesség fokozása.

A Schroth terápia alapvetően eltér a többi hagyományos fiziotherápiás kezelési technikától, mivel 3 dimenzióban korrigál. Komplex terápia, hiszen életviteli tanácsokkal is ellátja a pácienseket és gondot fordít a cardiorespiratoricus tréningre is. Eredményessége a tudatos, egyénre szabott korrekción és komplexitásán alapul.

 

Bevezetés

A scoliosis és a Morbus Scheuermann konzervatív kezelésében többféle módszer terjedt el. Köztük a Schroth terápia, amelyet a német Katharina Schroth fejlesztett ki a múlt század elején.

Tanulmányomban bemutatom ennek a rendkívül komplex kezelési módszernek az elméletét és gyakorlati megvalósítását. A Schroth módszer nem csak a szűk értelemben vett terápia, hanem életviteli, öltözködési, sőt frizuraviselési tanácsokkal is ellátja a pácienseket.

 

Történeti áttekintés

A terápia nevét Katharina Schroth-ról kapta, aki 1894-ben született és saját magán tapasztalta a scoliosis testi és lelki gyötrelmeit. Nem akart belenyugodni abba, hogy fűzőben kell élnie. A megoldáshoz egy félig leeresztett gumilabda adta az alapötletet. A labdát az egyik oldalon benyomva, a másik oldalon kidudorodik. Schroth úgy gondolta, hogy ha a mellkasában a labdához hasonlóan tudná áramoltatni a levegőt, korrigálni tudná bordapúpjait és ezen keresztül gerincét is. Módszeres gondolkodás és alkotó fantázia segítségével rájött, hogy a megfelelő testhelyzetekkel, a megfelelő izmok kontrakciójával és irányított légzéssel ki tudja egyenesíteni scoliosisát, korrigálni tudja bordavölgyeit és bordapúpjait, s ezzel a korszakalkotó felfedezéssel iskolát alapított. 1921-ben Meißen-ben nyitotta meg első intézetét. A legfontosabb újdonság a Forgató légzés volt. A scoliosist a testérzékelés megváltoztatásán keresztül próbálta befolyásolni. Ő volt az első, aki a scoliosist nem csupán mechanikus, hanem szenzomotorikus, kinesztetikus alapokon vizsgálta. A lehetséges maximális felegyenesedett helyzet egy tartási érzetet közvetít, amely a hétköznapi tartást hivatott javítani. A légzéstechnika nem csak a mellkas, hanem az ágyéki gerinc korrekcióját is segíti.

Kezdetben a szakmai elismerés váratott magára, sőt Schroth módszerét kuruzslásnak tartották. 1924-ben jelent meg Schroth első könyve a „Die Atmungskur”, amely scoliotikus pácienseknek íródott. Schroth már ekkor nagy hangsúlyt fektetett a pszichés háttér figyelembevételére is.

Katharina Schroth, lányával Christa Lehnert-Schroth-tal a II. világháború után alapította Bad Sobernheim-ben új privátintézetét, amely a ’70-es évek elején már szanatóriumként működött. Itt fejleszttették tovább a Schroth féle háromdimenziós scoliosis terápiát, s a fejlesztés a mai napig tart. Napjainkban kétséget kizáróan az egyik leghatékonyabb terápiának tartják a tartási zavarok, scoliosis és a Morbus Scheuermann kezelésében.

 

A Forgató légzés

Ez nem egy klasszikus mellkast átszellőztető légzőtorna, hanem a korrekciós folyamatba szorosan beilleszkedő derotációs eszköz. Bár az intenzív gyakorlás hatására a vitálkapacitás javulása szignifikáns, mégis a Forgató légzés legfontosabb célja a mellkasi kiemelkedések csökkentése, a behúzódások kiemelése, és ezen keresztül a mellkasi mobilitás, a tüdőszövet optimális rugalmasságának megtartása. A Forgató légzéssel nem csak a bordák deformitását, hanem a gerinc rotációját is pozitívan befolyásoljuk.

Az intercostalis izomzat nemcsak a légzés, hanem a törzs tartásának és stabilizálásának is igen fontos eleme. A scolioticus mellkasra jellemző, hogy a dorsalis konvex oldalon a bordák előemelkednek, szögletük megnő, így a légzés során ez a terület erőteljesebben átszellőzik, fokozva ezzel a deformitást.

A scolioticus légzésmintát úgy jellemezhetjük, hogy a mellkast a kitágult területei felé tovább tágítja, fokozva minden levegővétellel a scolioticus hibás tartást és ezzel a muscularis disbalance-ot, tehát circulus vitiosus alakul ki (1. ábra, scolioticus légzésminta, Forgató légzés). Az intercosto-abdominalis légzésváltoztatással célzottan olyan területre lélegzünk be, ahol a bordák kitérése korlátozott, fokozva ezzel mobilitásukat és korrigálva az izmok „kilégzési kontraktúráját”. Belégzéskor az alulventillált tüdőterületek átszellőztetésével a korrigált testtartást segítjük elő. A kilégzés során azokról a területekről lélegzünk ki, amelyek a scoliosis kapcsán kitágultak, aktivizálva ezzel a túlnyúlt, insufficiens izmokat, megszűntetve a „belégzési kontraktúrát”. Aszimmetrikus intercostalis és intercosto-abdominalis izomfeszülések kialakításával a hosszú bordaemelő izmokra gyakorolunk hatást, és ezzel a scoliotikus tartás optimális korrekcióját tesszük lehetővé. A Forgató légzés megtanulását exteroceptív (párnák, terapeuta) illetve proprioceptív ingerek segítik.

 

1. ábra  scolioticus légzésminta             Forgató légzés

 

Neurofiziológiai alapelvek

A testtartás és a mozgás szabályozásának idegrendszeri alapját a mozgatóapparátusban található receptorok afferens rostjaiból érkező információk képezik. Ezek együttesen jelentik a felsőbb központoknak az izmok hossz- és feszültségi állapotát, a szalagok és ízületi tokok, a végtagok egymáshoz viszonyított helyzetét. Ezen kívül vizuális és vestibularis ingerületek is érkeznek a központba. A beérkező információkból kialakított képet a központi idegrendszer összeveti a már meglévő, tárolt mintával. Ha eltérést tapasztal a kettő között, akkor a szükséges változtatásokat az efferenseken keresztül végrehajtja.

Lehetséges, hogy egy hosszú ideje fennálló vagy lassan kialakult helytelen tartás már nem jelent az idegrendszer számára korrigálandó értéket, azaz hozzászokás alakul ki. Ez a magyarázata annak, hogy a scolioticus egyén a fennálló, nyilvánvalóan helytelen tartását egyenesnek érzi, míg a korrigált helyzetet szokatlannak, hibásnak értékeli. A Schroth alapelveire épülő gyógytornakezelés célja, hogy a „scoliotikus egyensúlyt” felborítsa és megéreztesse a scolioticus tartás helytelen voltát, a 3D korrekció facilitációjával egy korrigált helyzet fenntartását érje el, ami lehetővé teszi a páciens számára, hogy bármikor, segítség nélkül meg tudja találni a korrigált egyensúlyt.

A gyakorlás során a szenzomotoros tartásjavítás eszközeinek felhasználásával, proprioceptív ingerekkel (izmok, inak, izületi tokok korrigált helyzetéről érkező információk -kinesztetikus feed-back) és exteroceptív ingerekkel (a gyógytornász által adott taktilis, verbális utasítások, -kognitív feed-back- továbbá a segédeszközökkel alkalmazott célzott ellenállások) segítjük a pácienst a helytelen tartás felismeréséhez. Az agy corticalis és subcorticalis szinten elemzi ezeket a visszajelzéseket és levonja a következtetéseket. Mindezekre ráépítjük a tükrök által szerzett saját vizuális élményt, és így a korrigált testtartás érzet előbb-utóbb könnyen felidézhető lesz. A célzott facilitáció a tartás- és mozgásmintát kinesztetikus tapasztalatokon keresztül pozitívan befolyásolja.

A Schroth-specifikus helyzetbeállítások aktív felvételével elérjük az izomaktivitás reaktív fokozódását, és rendszeres gyakorlással és tudatosítással reflex-szerűvé tesszük azt.

 

A Schroth módszer alapjai

A Schroth módszer három dimenzióban, egyénre szabottan, az adott görbületnek megfelelően korrigál. A törzset három egymás fölött elhelyezkedő, szabályos téglatest alakú törzsblokkra osztja (2. ábra). Scoliosis esetén a szomszédos törzsblokkok egymáshoz képest ellentétes irányban (horizontális síkban) elcsúsznak, elfordulnak, és ék alakúvá válnak, valamint a saggitális irányú görbületek is megváltoznak: a fiziológiáshoz képest fokozódnak vagy elsimulnak. Ez jelenti a háromdimenziós elváltozást. A térben ellentétes irányba elmozdult törzsblokkok ellentétes irányú korrekciót igényelnek. Tehát a korrekciós irányok, az alkalmazható testhelyzetek, a légzés iránya és a szükséges izomműködés a törzsblokkok térbeli elhelyezkedésétől és számától függenek. Schroth alapvető különbséget tesz a páros és a páratlan ívű scoliosisok között, hiszen az alsó törzsblokk két részre való szakadása a 4 ívű scoliosisok esetében azt jelenti, hogy a negyedik törzsblokk korrekciós irányai ellentétesek a fölötte elhelyezkedő harmadik blokkéval.

 

 

A Schroth módszer céljai

A növekedés befejezéséig célunk a görbület csökkentése ill. progressziójának lassítása, megállítása, vagyis a scoliotikus tartás korrigálása, az antigravitációs izmok teljesítményének fokozásán keresztül a korrekciós tartás stabilizálása, a korrigált tartásérzet kialakítása. A gerinc deformitásából eredő izom és ízületi elváltozások, a discus degeneráció, a fájdalom elkerülése, csökkentése. A cardiopulmonalis teljesítőképesség fokozása, a tüdőfunkció javítása célzott tréning és borda-mobilizáció segítségével, a pszichés ártalmak csökkentése és a törzs kozmetikai korrekciója.

A megváltozott csontos struktúra megváltozott izomlefutást és -működést eredményez. A scoliotikus gerinc okozta izomdisbalance-ok függenek a görbületek elhelyezkedésétől, számától, mértékétől és a rotációtól, ezért csak általánosságban beszélhetünk a scoliosist jellemző izomeltérésekről. Minden gerinc más és más képet mutat, de a kóros izomlefutást mindenképpen kóros izomműködés kíséri. Egy izom csak megfelelő izomrost hosszúság esetén képes maximális kontrakciót produkálni. Ezért az izmok eredésének és tapadásának közeledése illetve távolodása - erősen megrövidült konkáv oldali izmok, és túlnyújtott konvex oldali izmok – egyaránt a kontrakciókészség gyengülését okozza. Összegezve, mindkét oldali izomcsoport gyengének tekinthető. Az antigravitációs izmok hatékonyságának csökkenése gyors fáradást idéz elő, ennek következtében és a gravitáció hatására a törzs még jobban összeroskad. Amint a törzset kibillentjük a megszokott scolioticus tartásból, megteremtjük a feltételét az insufficiens izomzat optimális kontrakciójának. Az egyes Schroth specifikus gyakorlatok a fennálló izomdisbalance-okat különböző helyzetekben más-más támadásponttal korrigálják.

 

A háromdimenziós korrekció elérése

A korrekciót a testhelyzetek görbülethez adaptált megválasztása, különböző segédeszközök, akaratlagos autoelongáció, a megfelelő izmok kontrakciója és az irányított Forgató légzés technikájával érjük el. A Schroth féle terápiás szabály szerint minden fennálló görbületet korrigálni kell a leg-caudálisabb görbületnél kezdve. A korrekcióhoz szükséges: a helyesen megválasztott kiindulóhelyzet, passzív korrekció a segédeszközök, szerek által, a gyógytornász által közvetített facilitációs ingerek (proprioceptív, exteroceptív), vizuális visszacsatolás tükrök, illetve videó segítségével, a korrigált testérzés izometriás izomfeszítések által létrehozott stabilizációja (3.ábra, 4. ábra).

 

         3. ábra Rendezett hasonfekvés               4. ábra  Psoas synergia oldaltfekvésben

 

A Schroth terápiában a gyakorlatok végrehajtása közben kiemelt jelentőséget kap a légzéstechnika. A gyakorlat végzése közben cél, hogy minden légzésciklus alatt a belégzéskor egyre erőteljesebb korrekciót érjünk el, amit a kilégzés időtartama alatt fenn kell tartani és közben a korrekció irányába ható izometriás izomfeszítéseket fokozni. Célunk tehát a maximális korrekció elérése. Egy gyakorlatot 10-15 percig kell végezni, ez idő alatt a pihenő szakaszokat a páciens határozza meg. Pihenés alatt maradhat a kiindulóhelyzetben, vagy felkelhet, sétálhat, felrázhatja az izmait. A teljes gyakorlási idő napi ½-1 óra, amit cardiorespiratoricus tréninggel egészítünk ki.

 

A Schroth módszer indikációi

A scoliosisok 80-90%-a idiopathiás. A progresszió rizikója a nők esetében 10-szer nagyobb. A csontérettség elérésével a progresszió lehetősége csökken ugyan, de a csontérettség elérése után is várható a 30 Cobb fok fölötti, de főként az 50-75 Cobb fok közötti scoliosisoknál évente 0,75-1° romlás. Az 50-70. életév között a nagyfokú lumbalscoliosisok esetében 2° romlással kell számolni. Ez 65-80 éves kor között több mint 5°, de a kutatások szerint a fájdalom és a fokérték között nincs összefüggés (Weiß 1993.), sőt a 100 Cobb fok alatti scoliosisok sem járnak az életet megrövidítő cardiopulmonalis következményekkel. Mégis nyilvánvaló, hogy a teljesítőképesség és az életminőség a scoliosisok esetében rosszabb.

Indikációk:

1. Scoliosis:

• 10 éves kortól
• a növekedési időszakban 10-15 Cobb foktól
• a növekedési időszakban 25 Cobb fok fölött korzett ellátás és hosszú távú intenzív rehabilitáció
• a növekedés befejeződése után 25-35 Cobb fok között
• felnőtt korban 30 Cobb fok fölött a hosszú távú intenzív rehabilitáció folytatása szükséges
• 15 Cobb fok fölött kiegészíthető a terápia dinamikus ortézissel, de 30 Cobb fok fölött ill. egyértelmű progresszió esetén konvencionális ortézis ellátás (Chenau) és gyógytorna javasolt

2. M. Scheuermann

3. Tartási rendellenességek

4. A gerincet érintő ismeretlen etiológiájú fájdalom, degeneratív elváltozások

 

A Schroth módszer kontraindikációi

• kooperációképtelenség
• dekompenzált szívbetegség
• súlyos osteoporosis
• spasticus bénulás

 

A scolioticus páciens minden esetben hosszú távú terápiát igényel, napi rendszerességgel otthon és legalább hetente egy alkalommal gyógytornász vezetésével javasolt végeznie a speciális gyakorlatokat. A gyógytornásszal végrehajtott gyakorlás célja a gyakorlatok végzése közben felmerülő hibák kiküszöbölése és megbeszélése, a sikeresség, ill. az esetleges eredménytelenség okainak feltárása és nem utolsó sorban a páciens folyamatos motiválása.

 

Irodalomjegyzék

1. Lehnert-Schroth, C. Dreidimensionale Scoliosebehandlung. 5. kiadás. Stuttgart: Fischer; 1988.
2. Lehnert-Schroth, C. Dreidimensionale Scoliosebehandlung. 6. kiadás. Stuttgart: Urban & Fischer; 2000.
3. Schroth K. Die Atmungskur. Chemnitz: G. Zimmerman; 1. kiadás 1924.
4. Weiß HR., Ich habe Skoliose, 1. kiadás. Pflaum 1999.
5. Weiß HR., Rigo M., Chêneau J., Werkmann M., Heinen HJ., Praxis der Chêneau-Korsett-versorgung in der Skoliosetherapie. 1. kiadás. Thieme 2000.
6. Weiß HR., Rigo M., Roevenich U., Befundgerechte Physiotherapie bei Skoliose. 1. kiadás. Pflaum 2001.